Eljött ez a nap is. Újabb találkozás a professzorral, ma már okosabb leszek, a nyugtalanító bizonytalanság helyett kapok végre valami konkrét információt - ezekkel a gondolatokkal vágtam neki a mai napnak.
Hosszas várakozás után bejutottunk, türelmetlenül a lényegre térve érdeklődtem, hogy sikerült-.e megfejteni a rejtélyt, hogy daganattal vagy gyulladással állunk szemben. A professzor készséggel felvilágosított, hogy a szakértői csapat szerint nagy valószínűséggel sclerosis multiplex, így ezen az úton indulunk el. Azt mondta, nincs kizárva a többi opció sem, és hosszadalmas lesz, mire kiderül, hogy tényleg SM-ről van-e szó. Következő csütörtökre kaptam időpontot egy specialistához. Újabb egy hét várakozás.
Be kell valljam, kicsit megnyugodtam. Egyrészt már van neve a bajomnak, másrészt ezáltal valamennyire tervezhető a jövő. Nem mondom, hogy leányálom, mert az SM jó eséllyel a hosszú, ám szar élet záloga, de legalább már ez is valami. És talán jobban hangzik, mint egy daganat, ami egyrészt azért rettenetes, mert mindenki pánikol tőle, másrészt kiszámíthatatlan és magában hordozza a hirtelen romlás (és nem utolsó sorban a halál) esélyét. Továbbá jelentős potenciált látok az SM-mel kapcsolatos kutatásokban, szóval még az is lehet, hogy pár éven belül gyógyíthatóvá, illetve jelentős mértékben kordában tarthatóvá válik. Szóval egyelőre kiegyeztem a sclerosis multiplex-szel.
Édesanyám közben elkezdte az őszinte és kegyetlen felvilágosítást, mely szerint fájdalmas jövő vár rám, valamint neki kell állnom sportolni. Pont egy kis basztatásra vágytam, köszönöm. Nincs elég bajom, már most ezzel jön. (Mellesleg tudom, hogy igaza van, de én rettenetesen lázadó típus vagyok. Amint valaki más akarja megmondani, mit kell tenni, én azonnal behúzom a kéziféket és makacsul tiltakozni kezdek, még ha egyet is értek a célokkal.)
Egyébként elég idegesítőek voltak ma, egyrészt már odafelé összebalhéztak a melyik úton menjünk projekten, másrészt most mindketten bejöttek az orvoshoz. Néha a szavamba vágnak, helyettem beszélnek, tisztára úgy viselkednék, mintha cselekvésképtelen kisgyerek lennék, aki nem tudja elmondani, mi a baja. Rémesen bosszantóan viselkednek néha, de azt hiszem, most én vagyok kevésbé toleráns, így nem szólok nekik. Illetve megpróbáltam, de sértődés lett belőle (lehet, hogy éppen akkor nem a megfelelő kommunikációs stílust vagy eszközt választottam).
Visszatérve a napomra: Egészen nyugodt estém volt, viszonylag rövidre zártam az SM-ről való tájékozódást. Igazából a nagyon nem tetsző részeket inkább átugrottam. :) Aludtam egy jót, és most megébredtem. Rádöbbentem, hogy kurvára nem vagyok nyugodt. Sőt, elöntött a düh. Mert ez rohadtul nem diagnózis. Ez egy újabb tipp, ami annyiban különbözik bármilyen más ötlettől, hogy ezt most valamennyivel több orvos vetette fel. De akkor is csak egy elgondolás a már meglévő, nem egyértelmű MR-lelet alapján!
Baromira örülnék, ha nem cserépszavazással döntenék el, hogy éppen aktuálisan mit tartanak reálisnak (ez egy hét alatt a 3. tipp), hanem történne valami vizsgálat, amivel közelebb kerülhetünk a diagnózishoz. Én laikusként 3 módszert is tudok, amellyel - lehet, hogy csak minimálisan, de - talán jobban körvonalazódhatna a probléma. És szerintem az orvosok tudnának még legalább hármat. Nem tudom, mire megy ki ez az időhúzás, de borzasztóan idegesít. Mire eljutok odáig, hogy megtudjam mi ez, még az is lehet, hogy nyom nélkül elmúlik. Bárcsak így lenne. De rosszabb forgatókönyv is eszembe jut sajnos. És most nem feltétlenül arra gondolok, hogy a nagy időhúzásban feldobom a pacskert - bár ez is valós félelmem, de inkább attól majrézok, hogy kialakul valami visszafordíthatatlan és elveszítem azt az előnyt, amit a korai MR-vizsgálati időponttal nyertem (mert hogy majdnem januári időpontom lett).
Senki ne értsen félre, még mindig amondó vagyok, hogy jelen esetben szerintem a legjobb helyen vagyok és maximálisan meg kell bíznom az orvosaimban, de néha szívem szerint az arcukba üvöltenék, hogy ugye most csak sz*patnak?
Komolyan úgy érzem magam, mintha valami bizarr valóságshowba csöppentem volna, ahol az idegeim tesztelése a cél. Vajon hol lehetnek a kamerák?
