Eltűntem. Nem azért, mert gond volt, hanem pontosan az ellentéte miatt.
Visszaálltam a munkába, szerettem volna végre nem foglalkozni a történtekkel, nagyjából a régi rend szerint halad az életem. Pontosabban csak szeretném a régi rendet. A megszokott rutinom felborult, és a kórházi élményeim után mai napig nem tudok teljesen visszaállni. Még nem zártam le az aktáimat. Még mindig nincs konkrét diagnózisom, minden negatív. Örültem volna egy laza vírusos eredetnek, de hát ez nem kívánságműsor. A bakteriológia, immunológia sem mutatott semmit. Időközben felmerült egy esetleges leukémia lehetősége, de a vérképem alapján ennek nincs alapja. Persze az orvosok aktívan "nyugtatgattak", hogy attól még olyan típusú leukémia, amely csak az agyvízből mutatható ki. Természetesen arra nem vizsgálták, mert akkor még ez nem volt képben. A kezelőorvosom szerint nem valószínű a leukémia (azt mondta, ennyire peches nem lehetek - egyetértek), úgyhogy egyelőre nem venne ismét agyvizet.
A tüneteim javultak, a fejfájás-szédülés alkalmanként, főként fizikai terhelés vagy fáradtság hatására jelentkezik, az arczsibbadás viszont ragaszkodik hozzám, sőt, néha erősebbnek érzem, mint korábban.
Időközben voltam kontrollon, az MRI szerint javulás mutatkozik, februárban lesz esedékes a következő látogatásom a kórházban.
Ritkán gondolok erre az egészre, de azért néha eszembe jut, és megcibál a bizonytalanság. Úgy érzem, addig nem tudok maximálisan túllépni ezen, amíg nem derítem ki az okokat és nem szerzek bizonyosságot arról, hogy ez egy soha vissza nem térő probléma volt. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy újra a gondolataimba merüljek.