Csütörtök, újabb mérföldkő a betegségem diagnosztizálásában. Erre a napra kaptam időpontot ahhoz az SM-specialista doktornőhöz, aki múlt héten felvetette a sclerosis gyanúját.
Kis csúszás után bejutottunk hozzá, leültünk, és azonnal mondani kezdte:
"Megnéztem a felvételt, ez nem sclerosis multiplex. Vannak ötleteim, de biztosan nem SM, hanem valamiféle gyulladás vagy daganat."
Úgy éreztem magam, mint valami idióta scifiben, amiben utaznak az időben. Mert hogy pontosan ugyanaz hangzott el, mint két héttel előtte. Gyulladás vagy daganat. A sclerosis nem tudom, hogyan került be aztán ki a képből, mert úgy tűnt, mintha nem is a doktornő vetette volna fel (pedig a leletemen a vele történt konzultációra hivatkoztak). Mindegy is, nem az. Csak újabb két hét telt el a semmivel.
A doktornő nagyon alapos és készséges volt, végre úgy éreztem, valakit talán érdekel a nyűgöm. Csak hogy vissza kellett passzolnia a professzorhoz, mert egy olyan vizsgálatot javasolt, amire csak a professzor utalhat be. Szerencsére elcsíptük a profot, megkaptam a beutalót hétfőre, spektroszkópiás MR-vizsgálatra. Egész gyorsan is tudnak működni a dolgok, csak valahogy a továbblépési szándék hiányzik tapasztalataim alapján. Mert még simán ücsörögnének az esetemen a hetekkel ezelőtti MR-leletet nézegetve, mindenféle vizsgálódás nélkül, ha nincs ez a doktornő és nem segít a következő lépésben. Remélem, innen már gördülékenyen mennek majd a dolgok.
Szóval hétfő. Nem mondom, eléggé be vagyok sz@rva. A lehetséges eredményektől, kezelési tervtől, a hozzáállásuktól. Közben a tüneteim egy része javult, mások pedig romlottak. A szédülésem olyan intenzív, hogy gyakorlatilag nem tudok kikelni az ágyból, csak a legszükségesebb mozdulatokat teszem meg. Igazából ha szédülés nem lenne, akkor szinte tökéletesen lennék. De ez nem akar múlni vagy enyhülni. Azért bízom benne, hogy ez is javulni fog idővel.